Japánból, illetve Kínából származó, közepes termetű lombhullató díszfa, melynek őszi levélelszíneződése felélénkíti a tájat még a komorabb, hideg napokon is. Noha természetes környezetében akár a 45 méteres magasságot is elérheti, hazánkban csak kb. 10-15 méter magasra nő. Viszonylag lassú növekedésű, rendszerint többtörzsű, széles, tömött lombkoronát fejlesztő fa, melynek szürkés hajtásain keresztben átellenesen állnak a viszonylag kisméretű, jellegzetesen szív alakú levelek. Némileg fogazott szélű, középzöld levelei a kihajtáskor bronzos árnyalatúak, majd később az ősz folyamán ismét elszíneződnek, jellemzően narancssárgára, rózsaszínűre vagy bordóra. Lehulláskor a levelek édeskés, karamellszerű illatot árasztanak.
A kislevelű kacurafa kétlaki, így hím- és nőivarú egyedek egyaránt léteznek. Apró vöröses virágaik tavasszal nyílnak, de nem rendelkeznek különösebb díszítőértékkel.
Létezik csüngő ágrendszerrel rendelkező, magas törzsre oltott változata is (
'Pendulum'
), mely törpe növekedésénél fogva kisebb előkertekbe is ideális választás lehet. Magyar neve a növény japán elnevezéséből származik (
katsura - kiejtve kacura).
