Erdei Mályva

A mályvafélékhez tartozó hazánkban is őshonos évelő lágyszárú növény, mely általában az ember által megzavart, ugyanakkor elhagyott területeket veszi birtokba, így gyakran tűnik fel útszéleken, elvadult parlagokon, vasúti töltések, lepusztult gyárépületek mellett. Szépsége és hasznossága okán azonban gyakran ültetik zöldséges- és gyógynövénykertekbe is, hisz mutatós virágai mellett ez a sokoldalú növény gyógyhatással is rendelkezik. A leveléből főzött teákat és borogatásokat már Hippokratész és tanítványai is alkalmazták kölönböző betegségek orvoslására az ókorban, s érdekesség, hogy virága napjainkban is bizonyos ételfesték alapanyagául szolgál. Bár igen kevés gondozással is beéri, mégis meglepően bőven és hosszan virágzik, s az elterülő vagy felálló szárakon a tavasz végétől megannyi fénylő, bíborral erősen erezett, rózsaszínes lila virágot hoz a nyár folyamán. Nagyméretű, karéjos levelei szórtan állnak és élénkzöld színűek. Termete eléggé terebélyes, magassága pedig akár a másfél métert is elérheti. Félig érett terméseit, a korong alakú papsajtot a gyerekek csemegeként ették a régi időkben.

Talajban nem válogatós melegkedvelő növény, mely a tűző napon, minimális öntözés mellett is szépen díszlik. Mivel magjait bőségesen elszórja, viszonylag könnyen elszaporodhat a kertben. A levéltetvekre érzékeny lehet.

Mivel a növény hosszú karógyökerekkel rendelkezik, ezért tőosztás helyett jobb, ha magvetéssel szaporítjuk.