Kapor

A Földközi-tenger vidékéről származó elterjedt fűszer és gyógyszer alapanyag. Pannóniába és Európába valószínűleg a római legionáriusok hozták be, mivel a források szerint már a görög-római birodalomban is kiterjedten fogyasztották. A zellerfélék családjába tartozó kapor az ételízesítésen kívül egyes savanyúságok tartósításának elengedhetetlen eleme is, innen ered egyik népies neve, az uborkafű is. Meglehetősen erős, jellegzetes illatát a benne lévő nagy mennyiségű illóolajnak köszönheti, s a bazsalikom után a kaporban található a legtöbb ásványi anyag. Levele, fiatal virága és beérett termése egyaránt alkalmas fűszerezésre. A kapor azonban nemcsak értékes haszonnövény, hanem finom megjelenése miatt tulajdonképpen figyelemre méltó dísznövény is. Levelének laza sziluettje, kecses, ernyős virágzatai, valamint ragyogó világoszöld árnyalata miatt méltó helye lehet a falusi jellegű kertek évelő ágyásaiban is. Igen hatásos lehet rózsaszín cickafarkak, bíbor-lila ligeti zsályák, vagy akár fehér vagy rózsaszínű szalmarózsák társaságában. A kb. 80-90 cm magas kapor nagyobb csoportja kiváló ágyáslazítóként szolgálhat, oldva a többi virág formájának merevségét. Ha viszont fűszernövényként szeretnénk friss kaprot a kertünkből, ne várjuk meg a növény teljes kifejlődését, hanem kb. 30 cm-es magasság elérésekor szedjünk róla friss hajtásokat, amik ekkor még zsengék és lédúsak.

Jó termést csak tápdús talajon, napos, meleg fekvésben ad, azonban megél bármilyen silány talajon is. Virágzáskor kifejezetten sok napfényt, és bőséges vízellátást igényel. Kártevők és betegségek ritkán okoznak problémát.

Március elejétől vethetjük szabadföldbe. A magok ne kerüljenek 2-3 cm-nél mélyebbre. Erkélyládákban, cserepekben, városi lakások balkonjain is termeszthetjük.