Hullámoslevelű Ránclevél

Délkelet-Ázsia trópusi területein őshonosak az alokázia, avagy ránclevél fajok, melyek már a viktoriánus kor óta népszerű szobanövénynek számítanak, elsősorban mutatós levélzetük miatt. Ez a kereskedelemben többnyire Alocasia x amazonica néven értékesített hibrid eredetű faj kifejezetten nagyméretű, fényes, hullámos szélű leveleket fejleszt, melyek világoszöld pereme és erezete éles kontrasztban áll a levéllemez egyébként meglehetősen sötét alapszínével. Vaskos, kissé talán merev hatású levelei alsó felükön bíbor színűek, s egyenesen a húsos föld alatti gyöktörzsből emelkednek ki. Szobanövényként ritkán virágzik, de időnként a kontyvirágfélék családjára jellemző zöldes buroklevéllel körül ölelt torzsavirágzatot fejleszt. Jó, ha tudjuk, hogy a növény minden része mérgező!

Származása miatt pára- és vízigényes növény, mely folyamatosan nyirkos talajt igényel, száraz levegő mellett pedig hamar elcsúful és elpusztul. Elhelyezésénél kerüljük a közvetlen napsütésnek kitett helyeket csakúgy, mint a sötétebb zugokat. Időnként minden erőfeszítésünk ellenére ledobja a leveleit és visszahúzódik rizómájába, ez azonban nem mindig jelenti a növény pusztulását, gyakorta ez csak a növény pihenőidőszakát jelzi. Ha gyöktörzse tapintásra élőnek hat, akkor valószínűleg ez utóbbira kell gyanakodnunk. A pihenőidőszakban ne tápoldatozzuk és csökkentsük némileg az öntözést. Átültetni ritkán kell, de ha kinőtte a cserepét, akkor a tavasz folyamán érdemes ezt megtenni. A ránclevél erősen fagyérzékeny növény, melyet lehetőleg ne tegyünk ki 15˘C-nál alacsonyabb hőmérsékletnek, mivel ennél hűvösebb helyiségben gyakorta nyugalmi időszakba kerül. Leggyakoribb kártevője a takácsatka.

Tőosztással.