Karácsonyikaktusz

Brazília trópusi területeiről származó kaktuszféle, mely viszonylagos szárazságtűrő képességén kívül nem sokban hasonlít a Föld sivatagos területein fellelhető gömbölyded, tüskés rokonaira. A Schlumbergera nemzetségbe tartozó kaktuszok nem talajlakók, természetes környezetükben fák ágain, sziklákon élnek, amelyet a levegő magas páratartalma tesz lehetővé. Az északi féltekén virágzásuk az őszi és téli időszakra esik, ezért ezt a dísznövényt a világ számtalan országában kötik a karácsonyhoz. Hazánkban jellemzően két fajával lehet találkozni, ezek a S. truncata és a hibrid eredetű S. x buckleyi. Noha a köznyelv mindkét fajt a "karácsonyi kaktusz" elnevezéssel illeti, az eredeti karácsonyi kaktusz a Schlumbergera x buckleyi, melyet már a 19. században is széles körben termesztettek Európa szerte. A két faj könnyedén megkülönböztethető a növény lombját alkotó szögletes szártagok segítségével, melyek a S. truncata esetén fogazott szélűek, míg a S. x buckleyi esetén leginkább hullámos szélűek. Szintén jelentős eltérés, hogy míg az előbbi Novemberben virágzik, addig az utóbbi többnyire az ünnepek után január-februárban, s ezért a S. x buckleyi virágzása talán jobban egybe esik azzal az időszakkal, amikor is a leginkább hiányában vagyunk a színeknek.
Ez a karakteres megjelenésű örökzöld évelő bokros növekedésű, kezdetben feltörő szárú, később a szártagok számának megnövekedésével azonban csüngő habitusúvá válik. Visszahajló lepellevelekből álló, hosszú porzós virágai élénk színűek, s a rózsaszín és a piros különböző árnyalataiban kaphatóak. Végső magassága kb. 45-50cm. A kereskedelemben időnként korábbi nevén, Zygocactus x buckleyi néven értékesítik.

Az év nagy részében szórt fénnyel bevilágított, tűző naptól mentes helyet igényel, ugyanakkor a téli fényhiányos időszakban közvetlen napsütésnek is nyugodtan kitehetjük. Savas kémhatású, jó vízáteresztő képességű, levegős talajba ültessük, s ha módunk van rá, akkor az öntözéshez használjunk esővizet.
Viszonylag szárazságtűrő, de jó, ha a földjét folyamatosan kissé nyirkosan tartjuk. A virágzást követő pihenőidőszakban azonban kevesebb vizet igényel, két öntözés között várjuk meg, míg a talaja kissé kiszárad. Fagyérzékeny növény, ezért a tél folyamán se tegyük ki hosszabb távon 10°C-nál alacsonyabb hőmérsékletnek. A nyár folyamán félárnyékos fekvésben a szabadban is nevelhető, a tél folyamán pedig lehetőleg tartsuk világos, hűvös helyiségben. Természetes környezetében magas a levegő páratartalma, ezért meghálálja, ha időnként vízzel spricceljük. A karácsonyikaktuszok rövidnappalos növények, ezért a gazdag bimbóképződéshez a hűvös hőmérséklet mellett legalább 10 órás sötétség szükség, mesterséges sötétítésre használhatunk kartondobozt, vagy éppen fekete fóliát is. Fontos, hogy a bimbók megjelenése után már ne mozgassuk a növényt, mivel a bimbók a fény felé nőnek, s így könnyen leeshetnek. A virágzás után némileg vágjuk vissza. Időnként megtámadhatják a pajzstetvek, a levéltetvek, illetve a takácsatkák.

Legkönnyebben szárdugványozással szaporítható (2-5 szártagot együtthagyva). A dugványokat hagyjuk néhány napig száradni, majd helyezzük őket nyirkos, laza szerkezetű ültető közegbe.