Csüngő Barkafűz

Nyugat- és Közép-Ázsia, valamint Európa az otthona a kecskefűznek (S. caprea), mely felnőtt korában elérheti a 8-10m-es magasságot is. Bár a terjedelmes alapfaj is mutatós, kertekbe leginkább a magas törzsre oltott csüngő ágú 'Kilmarnock' fajtáját ültetik. A 'Kilmarnock', melyet időnként tévesen 'Pendula' néven forgalmaznak, kiváló szoliternövény, mely kompakt mérete miatt a kisebb előkertek díszéül is szolgálhat. Csüngő ágrendszere miatt egész évben érdekes látványt nyújt, igazi pompáját azonban a március folyamán nyeri el, ekkorra tehető ugyanis virágzása, amikor is földig csüngő ágait sűrűn beborítja a megannyi hosszú porzós barkavirágzat. A húsvéti időszakhoz szorosan kötődik ez a növény, hiszen a kecskefűz egyike azon fűz fajoknak, melyeknek virágos vesszeivel gyakorta találkozhatunk a virágárusok kínálatában ez idő tájt. Csak a virágzást követően hajt ki a növény lombja, mely ovális, középzöld levelekből áll. A 'Kilmarnock' egy hímivarú klón, a kecskefűz nőivarú csüngő ágú változata a 'Weeping Sally', melynek azonban zöldes virágzatai kevésbé mutatósak. Végső mérete kb. 1,5-2m.

A csüngő barkafűz igénytelen évelő, mely könnyen nevelhető bármilyen nem túl száraz talajban. Napfényigényes növény, mely kedveli a humuszban gazdag, nedves talajt, ugyanakkor jobban tolerálja a szárazabb körülményeket, mint sok más fűz faj. A telepítésénél érdemes figyelembe venni, hogy viszonylag rövid életű fa, mely 9-10 éves kora után kissé elöregszik és veszít díszítőértékéből. Az elhalt és beteg hajtások eltávolításán felül nem igényel metszést, ugyanakkor fontos, hogy időnként némileg kiritkítsuk, mivel a jobb légáramlás javítja ellenálló képességét a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Az esetleges metszési munkálatokat időzítsük a virágzást követő időszakra. Hernyók, pajzstetvek és levéltetvek időnként károsíthatják, de lisztharmat és levélrozsda is előfordulhat.

Ezt a változatot oltással szaporítják.