Cserjés Macskahere

A cserjés macskahere egy, a mediterrán térségből származó örökzöld félcserje, mely nyilvánvaló díszértéke ellenére még alig ismert hazánkban. Ennek a fásodó szárú, 1-1,5m magas évelőnek a szárai és a levelei is ezüstösen molyhosak, így jól bírja a hőséget és a szárazságot. A szürkészöld levélzet felett május végétől, június elejétől tömött örvökben nyílnak napsárga, ajakos virágai, melyeket az elvirágzás után látványos magtokok követnek. Leveleinek formája és textúrája emlékeztet ugyan az orvosi zsálya levélzetére, a cserjés macskahere levelei azonban nem aromásak.
A cserjés macskahere szép éke lehet a kert napsütötte évelő ágyásainak, s különösen jól mutat lazább habitusú növények, például ernyős verbéna, vagy éppen díszfüvek, füzéres virágzatú zsályák társaságában.

Napos, félárnyékos, téli hideg szelektől védett helyet, valamint közepesen tápanyagdús, jó vízelvezető képességű talajt kedvel. Molyhos levélzete ellenére rendszeres öntözést igényel a nyári száraz időszakokban, különösen napos fekvésben. A cserjés macskahere az ország egészében télálló, de keményebb teleken visszafagy a talajba, gyökérzetéből azonban évről évre megújul ilyen körülmények között is. Lombja alapvetően örökzöld, keményebb teleken azonban lehullhatnak levelei. Ha a virágzást követően hamar visszavágjuk, akkor időnként gyér másodvirágzás is előfordulhat, ugyanakkor érdemes meghagyni a levirágzott hajtásainak egy részét, mivel magtokjai egészen a következő tavaszig díszítenek. Kártevők, betegségek ritkán támadják meg, kötött talajban, pangó vízben azonban elpusztulhat.

Félfás dugvánnyal a nyár folyamán, vagy tőosztással tavasszal.