Dalmát Nőszirom

A dalmát nőszirom az egyik leghagyományosabb kerti írisz, melynek tarka levelű változataival ('Variegata' vagy 'Aurea Variegata', illetve 'Argentea Variegata') gyakran találkozhatunk a hazai kertekben is. Már az 1600-as évek előtt is népszerű volt ez az évelő, melyet egyes területeken kifejezetten nagy mennyiségben termesztenek a parfümiparban betöltött szerepe miatt. Bár virágai is illatosak, illatszerek előállítására többnyire szárított rizómáit használják. Ez a gyöktörzsével lassan terjedő dísznövény kifejezetten robusztus megjelenésű és erőteljes növekedésű, ezért számtalan modern nőszirom hibrid előállításában szerepe van. A mereven felálló, kard alakú levelek fölött május-júniusban nyílnak a halvány levendulakék virágok, melyeket sárga szakáll díszít. Az alapváltozatot hamvas bevonatú, szürkészöld levelek jellemzik, de a kertekbe elsősorban a sárgatarka levelű fajtáját ültetik, mely a virágzás elmúltával is megőrzi díszítőértékét. Magassága elérheti az 1m-t is. Jó, ha tudjuk, hogy a növény mérgező anyagokat tartalmaz.

Kifejezetten könnyen nevelhető dísznövény, mely kevés gondoskodással is beéri. Napos, félárnyékos helyre, jó vízáteresztő képességű, közepesen tápanyagdús talajba ültessük. Kedveli a folyamatosan kissé nyirkos talajt, de az idősebb példányok a szárazságot is jól viselik. 3-4 évente érdemes tőosztással megfiatalítani, és ezzel dúsabb virágzásra ösztönözni. A dalmát nőszirom többnyire problémamentes, de túlzottan kötött talajban előfordulhat gyökérrothadás.

Magvetéssel is próbálkozhatunk, de legegyszerűbben tőosztással szaporíthatjuk a nyár második felétől kora őszig. Vigyázzunk rá, hogy a leválasztott gyöktörzset ne ültessük túl mélyre, és csak kevés földdel takarjuk be.