Kerti Jácint

A közönséges vagy keleti jácint, amit régen jó szagú jácintként is emlegettek Délnyugat-Ázsiában, Törökországban, Libanonban és Szíria északnyugati részén őshonos, és a 16. században került át Európába. Hagymás évelő, amelyet szálas, húsos, lédús levelei, és illatos, színes fürtvirágzata tesznek jellegzetessé. 2-50 db csengettyűszerű virága a 15-30 cm-es száron himbálódzik. Dísznövényként a mediterrán térségben, Hollandiában és Franciaországban kezdték el termeszteni, és az évek során több mint 2000 szebbnél szebb fajtáját tenyésztették ki. A nemesített változatok színei kék, fehér, halványsárga, rózsaszín, málnapiros vagy lila is lehet, s ezek virágzatai sokkal tömöttebbek a vadon élő változatnál. A jácint a kora tavasz egyik első virága, amelyet szépségén kívül bódítóan édes illata tesz különlegessé. Már egy szál is igazi tavaszi hangulatot képes varázsolni a szobában, ezért érdemes megajándékozni magunkat vele. A jácint fagytűrő, sőt szüksége is van rá a fejlődéshez, ezért túl meleg klímájú vidékeken nem él meg. Hagymája rendkívül mérgező, ezért óvatosan kell vele bánni. Néhány fajtája szobai hajtatásra is alkalmas.

Napos vagy félárnyékos fekvést, humuszban gazdag, jó vízelvezetésű talajt kíván. Hagymáját nem kell fölszedni, évekig ugyanazon a helyen maradhat. Elvirágzás után ne vágjuk le azonnal a leveleit, hanem hagyjuk, hogy maguktól száradjanak le a zöld hajtásai. Ezzel biztosíthatjuk majd a hagyma tápanyag utánpótlását a következő évre.
Túlzottan nedves talajban a hagymái könnyen rothadásnak indulnak.

A növény hagymáit szeptemberben, vagy esetleg októberben érdemes elültetni. A tavasszal vásárolt előnevelt példányokat virágzás után érdemes kiültetni a kertbe.