Széleslevelű Ezüstfa

A hazánkban inváziós növényként számon tartott keskenylevelű ezüstfával (E. angustifolia) rokonságban álló, ugyanakkor megjelenésében kifejezetten eltérő cserje, melyet az örökzöld ezüstfa (E. pungens) és a nagylevelű ezüstfa (E. macrophylla) keresztezésével állítottak elő. Erőteljes növekedésű, sűrűn bokros fél-örökzöld díszcserje, melynek feltörő ágrendszerét viszonylag sűrűn borítják az alsó felükön ezüstös, sötét olajzöld, vagy sárgatarka (pl. 'Gilt Edge', 'Coastal Gold', 'Limelight') levelek. A kissé hullámos szélű, bőrszerű levelek fiatal korban ezüstösen pikkelyesek, amely dérrel fedett hatást kelt. Őszi virágzása alatt tömegével hozzá apró, krémfehér virágait, melyek nem kifejezetten mutatósak, sok esetben meg is bújnak a dús levélzet alatt, ugyanakkor illatuk még távolról is átütő. A virágokat a tél, illetve a kora tavasz folyamán időnként barnás-narancs, fényes ovális termések követik, melyek belseje éretten ehető. Mivel viszonylag jól tolerálja a metszést, ezért a kert egy védettebb részében akár sövényt is nevelhetünk belőle. Végső magassága kb. 2-4m.

Napos és árnyékos fekvésben egyaránt nevelhető cserje, de legszebben talán félárnyékban fejlődik. Jó alkalmazkodó képességű dísznövény, mely bármilyen átlagos kerti talajban életképes, feltéve, hogy az jó vízáteresztő képességű. Vízigénye közepes, a felnőtt példányok ugyanakkor eléggé szárazságtűrőek. A széleslevelű ezüstfa hazánkban enyhén fagyérzékeny, ezért ültessük a téli hideg szelektől védett helyre, keményebb teleken azonban így is előfordulhat, hogy ledobja a leveleit. Metszésre a legalkalmasabb idő a tavasz folyamán adódik, ekkor távolítsuk el az elhalt és a beteg hajtásokat, s nyírjuk formára, ha szükségesnek látjuk. Sövényként ültetve tartsunk 45-60cm-es ültetési távolságot. Betegségek és kártevők ritkán okoznak problémát, ugyanakkor levélfoltosodás előfordulhat.

Hibrid eredeténél fogva elsősorban félfás dugványokkal szaporíthatjuk.