Vízijácint

Brazíliából származó különleges szépségű fagyérzékeny vízi növény, amelyet azonban gyors terjedése miatt a meleg égöveken gyomként tartanak számon. Mivel nagyon hamar képes beborítani nagy vízfelületeket is, ezeken a vidékeken ez a trópusi növény komoly gondokat okozhat a vízi közlekedésben és a víztározók működésében. Több ország már be is tiltotta az értékesítését, így például Új-Zélandra, vagy éppen az amerikai Texasba és Floridába tilos behozni belőle, bármennyire is elbűvölő a növény külseje.
Európa botanikus kertjeibe a 19. sz.-ban került át, s a mivel ezen az éghajlaton nem kell a növény túlzott terjedésétől tartanunk, nyugodtan élvezhetjük a víz felszínén úszó halványkék, illetve lila virágok szépségét, melyek a nyár közepén díszítik a kerti tavakat. Örökzöld évelő, mely kizárólag édes vízben él meg, s levegővel telt hólyagszerű hajtásai segítségével tartja fenn magát a vízen. Fényes levelei hosszú nyelűek, szív alakúak és kihegyezett csúcsúak. Mivel igen életképes, semmilyen különleges gondoskodást nem igényel, ameddig be nem köszöntenek a fagyok. Az 1°C alatti hideget már nem éli túl, ezért ősszel még a fagyok beállta előtt megfelelő telelő helyet kell találni a számára.
Érdemes még megemlíteni, hogy a növény levele és szára az ember számára is ehető, így. pl. Thaiföldön és Indonéziában zöld részeit levesekbe főzik. Mivel azonban a növény hajlamos magába szívni a vízben lévő mérgező vegyi anyagokat, csak a tiszta vízben nevelt növényekből szabad fogyasztani.

Trópusi származása okán egész éven át meleget és világos, napos fekvést igényel. Az átteleltetett egyedeket májusban a tavaszi fagyok elmúltával helyezzük ki újra a szabadba.

Sarjnövényekkel.