Égszínkék Keltike

A hazánkban előforduló keltike fajok apró termetű gumós növények, melyek igen korai virágzásuk miatt a kertekben gyakorta nyílnak együtt bókoló csillagvirágokkal és krókuszokkal. Bár ezeknek a növényeknek is megvan a maguk bája, ha valami igazán különlegesre vágyunk, érdemes megpróbálkozni a később virágzó rizómás keltike fajokkal is, mint például az égszínkék keltike (C. flexuosa). Nem régóta ismerjük ezt a fajt, hiszen először egy 1989-as kínai expedíció során fedezték fel ezt a különleges évelőt, mely a természetben elsősorban a magasabban fekvő erdőkben és folyók partján lelhető fel. Ezt a fajt páfrányszerűen szeldelt, hamvas bevonatú levélzet jellemez, mely fölött májusban nyílnak a tömött fürtvirágzatba tömörülő sarkantyús virágok. A virágok nem csupán formájukban, hanem színükben is rendkívül különlegesek, hiszen kevés növény büszkélkedhet igazán kék virágokkal. Ez a lágyszárú évelő lassan terjed, de megfelelő körülmények mellett évről-évre nagyobb területet képes beborítani, jóllehet talajtakarónak kevéssé alkalmas, hiszen a nyári forróságban gyakorta visszahúzódik, üres helyet hagyva maga után az ágyásban. A hazai keltike fajoknál jóval termetesebb, így akár a 45cm-es magasságot is elérheti.

Az égszínkék keltike nem tartozik a legkönnyebben nevelhető növények közé, mivel viszonylag lassan alkalmazkodik, másrészről pedig azért mert nem kedveli a hazánkat jellemző forró, száraz nyarakat. Félárnyékos helyre ültessük, humuszban gazdag, közepesen tápanyagdús talajba, s gondoskodjunk róla, hogy a többlet víz könnyen elvezetődhessen. Fontos, hogy talaját folyamatosan kissé nyirkosan tartsuk, a szárazságot nem tolerálja. Ültetésekor figyeljünk rá, hogy ne legyenek a szomszédságában olyan növények, amelyek erőteljes terjedésükkel esetleg elnyomhatnák. A betegségekkel és a kártevőkkel szemben viszonylag ellenálló, de a csigák és meztelencsigák károsíthatják.

Magvetéssel vagy tőosztással.