A közönséges vadgesztenye egy termetes, ugyanakkor rendkívül mutatós lombhullató fa, melynek már egy-egy virágzó egyede is lenyűgöző látványt nyújt. Széles lombkoronát fejlesztő, idővel akár 20-30m magasra is megnövő díszfa, melynek igazi ékességét a tavasz második felében megjelenő hatalmas bugavirágzatok adják, melyek számtalan hosszúporzós virágból tevődnek össze. A kicsiny fehér virágokat kezdetben sárga, később pedig rózsaszín foltok tarkítják, olyannyira, hogy egyes változatok esetében, távolról nézve a bugák már-már világos rózsaszínnek hatnak. A közönséges vadgesztenyét azonban nem csak virágai teszik látványossá, hanem fűrészes szélű, nagyméretű, tenyeresen összetett levelei is. A virágokat az ősz folyamán fényes, barnásvörös termések követik, melyek ránézésre ugyan hasonlítanak a szelídgesztenye terméseire, de szaponin tartalmuk miatt enyhén mérgezőek, különösen éretlenül. Ez az alkaloida megtalálható a növény leveleiben is, s a lehulló levelekből kioldódó szaponin miatt a vadgesztenye allelopátiás hatással is rendelkezik, amely következtében a fák alatti területet viszonylag gyér növényzet jellemzi.
Szintén problémát jelent, hogy egy kártevő, a vedgesztenyelevél-aknázómoly, valamint egy gombás eredetű levélbarnító betegség miatt levelei hamar, sok esetben már a nyár derekára megbarnulnak és lehullnak, ami sajnos eléggé elcsúfítja a fákat. Tavaszi tündöklése miatt azonban mindenképp helye van a közönséges vadgesztenyének kertjeinkben, jelentős méretei miatt azonban leginkább csak nagyobb kertekbe javasolható. Népszerű változata a
'Baumannii'
, melyet hosszabban tartó, dupla virágokból álló virágbugái különböztetik meg az alapfajtól, valamint az, hogy nem hoz termést.
