Nagyvirágú Hármasszirom

Északkelet-Amerika üde talajú lombhullató erdeinek jellegzetes virága a nagyvirágú hármasszirom, mely nagyobb csoportokban ültetve igazi éke lehet a kert egy árnyékos pontjának. Ez a kb. 40cm magas Trillium faj áprilistól hozza három szalagszerűen csavarodott sziromból és három zöldszínű csészelevélből álló virágát. Virága nyíláskor fehér színű, érdekessége azonban, hogy az öregedéssel fokozatosan rózsaszínné válnak. Csakúgy, mint szirmaiból és csészeleveleiből, a növény örvben álló leveleiből is hármat fejleszt, melyek fényes zöldek, mélyen erezettek, de kevésbé attraktívak, mint sok más hármasszirom fajé. Előnye ennek a fajnak azonban, hogy míg sok Trillium faj virága soha nem nyílik ki teljesen, addig a nagyvirágú hármasszirom teljes mértékben kitárja visszahajló szirmait, ráadásul viszonylag nagyméretű virágának dupla változata is létezik.
A nagyvirágú hármasszirom elsősorban természethű, ligetes kertrészek és nyirkos talajú árnyas sziklakertek évelője, mely azonban a nyár folyamán teljesen visszahúzódik, s ezért érdemes párosítani más árnyéktűrő évelőkkel, melyek kitölthetik az üresen hagyott részeket.

Mint minden más hármasszirom faj, a nagyvirágú hármasszirom is csak nyirkos, humuszban gazdag, mély termőrétegű talajban fejlődik igazán szépen, ugyanakkor ez a faj rendelkezik talán a legjobb alkalmazkodó képességgel. Félárnyékos vagy árnyékos helyre ültessük, s rendszeres öntözéssel gondoskodjunk róla, hogy földje folyamatosan kissé nyirkos maradjon, beleértve a nyugalmi időszakot is. Enyhén savas, semleges, vagy némileg lúgos kémhatású talajba ültessük, s ősszel levélkomposzttal gondoskodjunk a tápanyag ellátásról. Hosszú életű, de viszonylag lassan alkalmazkodó dísznövény, ezért lehetőleg csak ritkán bolygassuk. Betegségek ritkán támadják meg, de a csigák és meztelencsigák időnként károsíthatják.

Rizómájának osztásával a nyugalmi időszakban, esetleg magvetéssel, de a magról nevelt példányok csak 5-7 év alatt érik el a virágzó kort. Jó, ha tudjuk, hogy a magoknak a csírázáshoz két meleg/hideg ciklusra van szükségük, s így a frissen vetett magok legjobb esetben is csak a vetés utáni második tavasz során kezdenek csírázni. Ezeket a körülményeket hűtő segítségével mesterségesen is előállíthatjuk, 2-3 havonta cserélgetve a ciklusokat, egészen a csírázásig. A magokat a tárolás során kissé nyirkosan kell tartani!