Kerti Orgona

Illatos virágú lombhullató cserje vagy kisebb fa, melynek buja virágbugái elérik a 20-25 cm hosszúságot, színspektrumuk pedig a fehértől a bíborvörösen át a liláig terjed. A korán nyíló fajták már akár április második hetében ontják jellegzetesen édes illatukat, ám a legtöbb fajta április végén, május elején borul virágba. Ezt a mindenki által méltón kedvelt díszcserjét, mely a tavasz egyik elmaradhatatlan színfoltja, a törökök ültették először kertekbe, ahogy a lila szín neve is a növény török nevéből (leilak) származik. Ez a 3-7 m magas, erőteljes ágrendszerű, tarackoló tövű cserje annál dúsabban virágzik, minél naposabb termőhelyre ültetjük, s jó tudnunk, hogy a virágokat mindig a fiatal hajtásokon hozza. Jellegzetes szív alakú levelei átellenesen állnak, s színük a világoszöldtől a sötétig terjedhet. Ma már a nemesítőknek köszönhetően sok teltvirágú fajta is van közöttük, de ezek általában kevésbé illatosak, s az esős időjárásban hajlamosak a rozsdásodásra a szirmok között megálló víz miatt. Szoliterként ugyanolyan jól mutat, mint nyíratlan sövényként, különösen, ha több szín kombinálásával állítjuk össze. Egy-egy erősen illatos virágú tövet mindenképpen érdemes a terasz vagy a ház közelébe ültetni, mert bár a virágzása nem tart túl soká, viszont olyan intenzív, hogy minden évben újra és újra rabul ejti az embert.

Viszonylag igénytelen fagytűrő évelő, mely a mély, tápanyagokban gazdag, némileg meszes talajban érzi magát a legjobban. Virágzása napos fekvésben a legszebb, a virágokat azonban az elvirágzásuk után le kell metszeni még a magérlelés előtt, különösen a fiatal növények esetében. Tavasszal mindenképpen távolítsuk el az alulról növekvő vadhajtásokat, mert ezek elszívják a tápanyagot az anyanövénytől. Rendszeres metszést nem igényel, de időnként némi ritkítás és alakítás serkenti a virágzását, és megakadályozza a növény idő előtti satnyulását.

Nemesített növény esetében dugványozással a tavasz végén, vad fajták esetében az anyanövény mellől kiásott gyökér sarjjal.