Kerti Rozmaring

Nagy hagyományú fűszer- és gyógynövény mely díszítő növényként is jól mutat akár kerti ágyásban, akár ablakládában. Örökzöld levelei aromás illatúak, s bár alapvetően a mediterrán térségben van otthon, déli vagy nyugati fal védelmében hazánkban is átvészeli a telet. Tömött cserjéje - különösen a nyári melegben - kámforszerű illattal lengi be a kertet, pollenben gazdag apró virágai pedig vonzzák a lepkéket és méheket. Illóolajban gazdag leveleit sokféle étel ízesítésére használják, pl. a sült húsok és egyes szószok elkészítésének szinte elmaradhatatlan kelléke.
A növény latin neve a párás tengerek vidékét, a mediterrán partokat idézi, ahogyan ajakos virágainak halványkék színe is. A középkorban nem hiányozhatott egyetlen esküvői asztalról sem, azonban a hűség és a tisztaság mellett az emlékezés virágaként is tekintenek rá.
Bár melegigényessége miatt nálunk vadon nem fordul elő, termesztése hazánkban is egyre népszerűbb. A jellegzetes keskenylevelű, sűrűn bokros, fásodó szárú félcserje virágai tavasz derekától nyár közepéig nyílnak. Bár az idősebb bokrok hajlamosak a felkopaszodásra, alapos metszéssel könnyen újra dúsabbá tehetjük a növényünket. Származásánál fogva melegigényes növény, de előnye, hogy árnyas verandán vagy ablakban is jól fejlődik. Magassága fajtától függően 0,5m-2m között változhat. Kifejezetten szárazságtűrő évelő.

Napot és jó vízgazdálkodású talajt igényel. Mivel alapvetően száraz vidékeken él, a túlöntözésétől óvakodni kell, mert a gyökerei könnyen megrothadhatnak. A fiatal növényeket az első 1-2 évben óvni kell a gyomoktól. Védett helyen a tövek akár 4-5 évig is azonos helyen maradhatnak, de, ha némi fagykár érte őket, akkor tavasszal vissza kell metszeni az egészséges fás részig. Az öreg felkopaszodott példányokat erősen meg kell metszeni és bőséges öntözéssel kell serkentenünk fiatal hajtások növekedését. Mivel kifejezett kártevője nincs, így nem igényel növényvédelmet. Télen érdemes a tövüket mulccsal vagy fenyőgallyakkal takarni.

Mivel magjainak a csírázóképessége nem túl jó, ezért érdemesebb dugványozással szaporítani. A leendő dugványt úgy kell leszakítani, hogy azon az idősebb ágrészből egy ún. talpa is legyen.