Bouvard-virág

A Charles Bouvard, francia természettudósnak emléket állító Bouvardia nemzetség az amerikai kontinens trópusi területeiről származó kisebb termetű cserjéket foglal magába, melyek egykor igen népszerűek voltak Európa szerte. Ez a mára már némileg elfeledett növény a buzérfélék családjába tartozik, s közeli rokonságban áll a hasonló megjelenésű csillagcsokorral (Pentas sp.). Az alapfajok mind a mai napig ritkán látottak, ugyanakkor az azok keresztezésével előállított hibridekkel (B. x domestica) egyre gyakrabban találkozhatunk a kereskedések kínálatában. Származásukból adódóan ezek erősen fagyérzékeny növények, emiatt hazánkban elsősorban szobanövényként nevelhetők. Közép- vagy sötétzöld, tojásdad vagy szív alakú leveleik fölött mutatós sátorvirágzatban helyezkednek el a jellegzetes, négy-, ritkán ötszirmú virágok, melyek lehetnek vörösek, rózsaszínek, illetve fehérek is. Ezen kertészeti változatok virágzása (az adott fajtától függően) a nyár végétől az ősz végéig tart, s egyes változatok enyhén illatosak. Magasságuk időnként elérheti az 1m-t, ugyanakkor szobanövényként tartva ennél gyakorta jóval alacsonyabbak.

A kertészeti változatok nem kifejezetten igényesek, a növényt fényes, de a tűző napsütéstől védett helyre tegyük, s gondoskodjunk róla, hogy földje sose száradjon ki teljesen. Tápanyagdús, jó vízáteresztő képességű, savas vagy semleges kémhatású talajt igényel. A nyár folyamán kitehetjük a kert vagy a balkon egy félárnyékos részébe, de időben be kell hoznunk, mivel erősen fagyérzékeny növény, melyet még a tél folyamán sem szabad 7-10°C-oknál alacsonyabb hőmérsékletnek kitenni. Ugyanakkor a száraz meleg levegőt sem kedveli, ezért lehetőleg hűvös helyiségben helyezzük el. A szobanövényként nevelt bouvard-virág esetében a legjelentősebb problémát az újravirágoztatás jelenti. A növények 1-2 év után elveszítik vitalitásukat, ezért a világ hűvösebb éghajlatú területein elsősorban egynyáriként nevelik. Betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló, de a levéltetvek időnként megtámadhatják.

Hajtásdugványokkal, esetleg gyökérdugvánnyal. A dugványoknak a gyökérképződéshez magas hőmérsékletre van szükségük. A fiatal növényeket időnként vágjuk vissza, hogy ezáltal bokrosabbá neveljük őket.