Afrikai Szerelemvirág

Elbűvölő, mediterrán jellegű évelő, amely azonban a mi éghajlatunkon teleltetést igényel. Ez a virág, amit kékliliomnak is hívnak, Dél-Afrikában, a Tábla-hegység vidékén őshonos, onnan került Hollandiába a XVII. század végén, majd később Angliába. A nemesítőknek, s különösen egy bizonyos A. Worsley nevű kertésznek köszönhetően, aki egész életét e növény nemesítésének szentelte, virága ma már a kék szín szinte valamennyi árnyalatában pompázik, sőt vannak fehér virágú fajtái is. A növény hosszú, szálas, élénk-zöld levelei tőből törnek elő, és üde keretet nyújtanak a hosszú karcsú száron ringatózó megannyi virágnak, amelyek fáradhatatlanul nyílnak egész nyáron át. Az ernyős virágzatba tömörült, hűsítő hangulatú, gömb formájú kék virágok méltó díszei lehetnek a nyári szellős verandáknak, teraszoknak éppúgy, mint a házak bejáratainak, vagy kerti pihenőhelyeknek.

Mivel a növény nem tálálló, cserépben, idősebb korában, dézsában kell tartani, amelyet a téli időszakban világos, de fagymentes helyre kell tenni. Májusban a fagyok elmúltával ki lehet tenni a szabadba, de először csak árnyékosabb helyre. A virágzási időszakban bőségesen locsoljuk, és ha kimerülőben van a föld, gondoskodjunk tápanyag-utánpótlásról. Három- négy évente, amikor az új tősarjak már szétfeszítenék a cserepet célszerű nagyobb edénybe ültetni a növényt.

A virág tősarjakkal szaporodik, ezért tőosztással minden évben újabb és újabb szaporulatunk lehet.