Golgotavirág

(Passiflora)

Karakteres virágú, erőteljes növekedésű évelő kúszócserje, amelynek sok faja azonban hazánkban teleltetést igényel. Őshazájában, Brazíliában és Mexikóban akár 80 m-re is megnőhet ez a különleges növény, ami egy spanyol jezsuita misszionáriustól, Ferrari atyától kapta a nevét. Érdekes formájú virágának szimbolikája Krisztus szenvedéseire emlékeztette őt, s innen a növény, illetve a termésének - passió gyümölcs - elnevezése. Európába a XVII. sz.-ban jutott el, s talán a kék színű változata a legelterjedtebb azóta is.
A golgotavirág fás szárú örökzöld kúszónövény, amely kacsokkal kapaszkodik, s nyáron és ősszel hozza nagyméretű virágait, amelyeknek közepén rojtos koronává alakult mellékpárta alakult ki. Sötétzöld levelei három- vagy ötkaréjúak, tojásdad vagy lándzsa alakúak, állásuk szórt. Termése gömbölyű vagy tojásdad alakú toktermés, piros, narancssárga vagy sárga színű, amely éretten sok esetben lédús és ehető, egyes fajok termése azonban mérgező lehet, különösen éretlenül.

Gondozása

Nyáron félárnyékos, szellős helyet igényel, a tűző naptól védeni kell. A laza, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, nem túlzottan meszes talajt kedveli. Nem bírja a szárazságot, ezért földjét tartsuk folyamatosan nyirkosan. Teleltetése 5-10 fokon történjen, kevés öntözéssel, de ügyelve arra, hogy a növény földlabdája ne száradjon ki. Egyes fajok és fajták, mint például a kék golgotavirág (P. caerulea

), az észak-amerikai golgotavirág (P. incarnata

), vagy éppen a Passiflora 'Incense'

akár a szabadban is teleltethetők, de erősebb teleken némileg károsodhatnak. Tavasszal érdemes visszavágni. Jó, ha tudjuk, hogy a túlzott trágyázás nagyobb zöldtömeg-növekedést okoz, a virágképzés hátrányára.