Csészekóró

Kifejezetten magas növésű, impozáns fagytűrő évelő, mely termete miatt inkább szoliternek ajánlható. Ez a kifejezetten napkedvelő gigantikus lágyszárú növény az észak-amerikai prérik őshonos meghatározó képviselője, onnan került át Európába a 18. században, ahol parkok és botanikus kertek kedvelt szereplője lett, különösen Svájcban és Ausztriában. 2-3,5m-es magassága, leveleinek harsogó zöld tömege és a megannyi ragyogó napsárga sugaras virág valóban lenyűgöző látványt nyújtanak, ám mivel a szélessége akár a 1,5 m-t is elérheti, csak olyan helyre ültessük, ahol nem nyomja el a kert többi virágát. Érdekesség, hogy a növény felfelé törő merev szárait körülölelő levelek kelyhében összegyűlő esővíz valóságos itatóként szolgál a madarak és a különféle rovarok számára a nyári forróságban, tulajdonképpen innen ered a csészekóró elnevezés is. Virágzása július-szeptemberre esik.

Átlagos kerti talajt, napos, félárnyékos fekvést igénylő viszonylag könnyen nevelhető évelő. Tartós szárazság idején öntözzük, különben az alsó leveleit lehullatja és felkopaszodik. Mélyen lenyúló gyökérzete miatt a növény átültetése nehézkes.

Magról és tőosztással.