A csíkos vagy amerikai ibolya eredetileg Észak-Amerikából származik, de egyes helyeken, jellemzően a települések közelében hazánkban is kivadult. Ez a kistermetű, rizómás évelő a tavasz folyamán, április-májusban hozza kicsiny, ugyanakkor meglehetősen bájos virágait, melyek sokszor csíkokkal vagy pettyekkel díszítettek. A jellegzetesen ötszirmú virágok színe a mályvától a kékesliláig terjed, de fehér változatok is léteznek. A virágok - csakúgy, mint a hazánkban is őshonos
illatos ibolya (
V. odorata) esetén - ehetőek, s érdekes hozzávalói lehetnek különféle salátáknak. A kecses virágok egyenesen a gyöktörzsből nőnek ki csakúgy, mint a növény szív alakú, fogazott szélű levelei, melyek utóbbiak folyamatos vízellátás mellett még sokáig díszlenek, s talajtakarásra is alkalmazhatók. Az amerikai ibolya remekül mutat lombhullató cserjék tövében, de a kert egy árnyasabb szegletében jól kombinálható más évelőkkel, például
bőrlevéllel vagy
kaukázusi nefelejccsel is.
Az amerikai ibolya kedvelt változata a korábban önálló fajként kezelt
'Priceana'
, melynek fehéres virágait erőteljes, kékeslila erezet díszíti. Magassága kb. 20cm.