Angol Levendula

(Lavandula x intermedia)

A levendula kedvelt dísznövény, melyet nem csupán illóolaja, hanem antiszeptikus hatása miatt is régóta termesztenek. Hazánkban elsősorban a közönséges levendula (Lavandula angustifolia) ismert, a Tihanyi-félsziget híres levendulása is ebből áll, jóllehet más fajok is jól alkalmazkodnak a hazai körülményekhez. A lavandinnak is nevezett angol levendula egy hibrid eredetű faj, mely a közönséges levendula és a széleslevelű levendula (Lavandula latifolia) keresztezésével jött létre. Természeténél fogva a különböző fajták mutatnak változatosságot, de általánosságban megfigyelhető, hogy a közönséges levendulához képest hosszabb szárat, valamint termetesebb virágzatot fejlesztenek. Az álfüzérbe rendeződő apró virágok vonzzák a méheket és a pillangókat, színük pedig a kékeslilától a fehérig terjed. A viszonylag keskeny, szürkészöld levélzet fölött június elején jelennek meg a kezdetben kalászszerű virágfüzérek, melyek a hónap végére élénk színfoltjává válnak a kertnek.
Az angol levendula remek választás lehet, ha mediterrán stílusú kert kialakításán dolgozunk, de akár napos sziklakert díszéül is szolgálhat.
Leggyakoribb fajtája a 'Grosso', mely a világ ipari levendula termesztésének jelentős részét képezi. Magassága virágszárakkal együtt elérheti a 70-80cm-t is, de szárai gyakorta megdőlnek.

Gondozása

Meleg- és fényigényes, más szempontból azonban könnyen nevelhető évelő, mely bármilyen nem túl kötött talajban jól fejlődik. A jó vízelvezetés rendkívül fontos, mivel a pangó víz könnyen a vesztét okozhatja, különösen a téli időszakban. Kedveli a homokos, meszes, tápanyagszegény talajokat, túlzottan nitrogéndús talajban könnyen eldőlnek a hajtásai. Az angol levendula kissé fagyérzékeny hazánkban, ezért mindenképp érdemes védett fekvésbe ültetni. A virágzást követően érdemes lemetszeni a virágszárakat, hogy megőrizzük kompakt formáját. A túlzott mértékű fásodás elkerülése végett áprilisban kb. 2/3-ára metsszük vissza, de ügyeljünk rá, hogy a fás részeket semmiképp se sértsük meg.