Húsos Viaszvirág

A trópusokról származó dekoratív szobanövény, mely különleges textúrájú illatos virággömbjeivel, és dekoratív húsos levelekből álló lombozattal vonja magára a figyelmet. Őshazája kelet-Ázsia és Ausztrália, hétköznapi nevét pedig viaszos fényű ovális leveleiről kapta, melyek átellenesen állnak a kúszó habitusú, léggyökerekkel kapaszkodó növény csavarodó, fásodó szárain. Virágai igen érdekesek, tulajdonképpen kicsiny, piros közepű ötágú csillagokból rendeződnek szabályos, 4-8 cm átmérőjű félgömbbe vagy gömbbe. A fehér vagy rózsaszínű virágok nyáron és ősszel nyílnak, és 2-3 hétig is frissek maradnak, majd kocsányostul lehullnak. Mivel viszonylag könnyen nevelhető és levelei önmagukban is szép díszt adnak igen kedvelt és népszerű dísznövény, amely azonban időnként mérgező tejnedvet bocsát ki magából. Mivel vérbeli kúszónövény, ezért a hosszú hajtásoknak nem árt valamilyen bambuszból vagy vékony huzalokból álló támasztékot biztosítani.

Világos, de tűző naptól mentes helyet, laza, tőzeges, enyhén savas kémhatású, csekély tápanyagtartalmú földet igényel. Mivel fényigényes növény, virágokat csak akkor hoz, ha sok szórt fény éri a növekedési időszakban. Tűző napon a levelei azonban könnyen megégnek és lehullnak. Mivel a kevesebb föld ösztönzi a virágzásra, ne ültessük nagy cserépbe, és csak ritkán ültessük át. A bolygatást nem szereti, ezért az a legjobb, ha huzamosabb ideig ugyanazon a helyen hagyjuk, főleg, ha már megjelentek rajta a kocsányos bimbók. Nem túl vízigényes növény, rendszeres, de mértékletes öntözést igényel. Legjobb, ha langyos eső- vagy lágy vizet használunk az öntözéséhez, de vigyázni kell rá, hogy a virágait ne érje víz. Októbertől februárig a nyugalmi időszakban kevesebbet kell öntözni. A huzattól lehetőleg óvni kell. Száraz levegőjű helyiségben a pajzstetvek károsíthatják. Csak az idősebb példányok virágoznak.

Dugványozással tavasszal.