Nagyvirágú Tisztesfű

Ez a terjedő tövű évelő a Kaukázusból származik, ahol elsősorban a magasabban fekvő mezők jellegzetes növénye. Felálló szárú, közepes termetű dísznövény, mely a hazánkban ismertebb gyapjas tisztesfűvel ellentétben nem molyhos levélzetével, hanem élénk színű virágaival díszít. A nagyvirágú tisztesfű virágzása május végére, kora nyárra tehető, s ez időszak alatt több száron hozza a tölcsér formájú, ajakos virágokból álló tömött virágfüzéreket, melyek színe a magentától a fehérig terjed. Ennek a virágszárakkal együtt is csak maximum 60cm-es évelőnek azonban nem csak virágai, hanem csipkés szélű, nagyméretű, szíves vállú levelei is attraktívak, ráadásul idővel talajtakaróként is funkcionálhatnak. Jó alkalmazkodó képessége miatt jól mutat sziklakertek aljában csakúgy, mint tradicionális virágágyasokban, jóllehet igazi szépsége leginkább kisebb-nagyobb csoportokban érvényesül. A kereskedelemben időnként korábbi nevein, Stachys grandiflora vagy Betonica grandiflora neveken is forgalmazzák. A leggyakoribb változatok között megemlíthető a 'Superba', a 'Violacea', a halvány rózsaszín virágú 'Rosea' és 'Morning Blush', valamint a tarka levelű 'Ben'.

A nagyvirágú tisztesfű egy teljesen télálló, kifejezetten igénytelen dísznövény, mely napos vagy félárnyékos fekvésben bármilyen átlagos, de jó vízelvezetésű talajon életképes. Vízigénye közepes, kedveli a folyamatosan kissé nyirkosan tartott talajt. Kártevők és betegségek ritkán károsítják, de érdemes odafigyelni a csigákra és meztelencsigákra, valamint a lisztharmatra.

Tőosztással könnyedén szaporítható a tavasz folyamán, de magvetéssel is próbálkozhatunk.