Amerikai Duglászfenyő

Észak-Amerika nyugati hegységeiben őshonos ez a termetes örökzöld fenyőféle, melyet gyors növekedés és eredendően kúpos forma jellemez. Hosszú életű díszfa, melynek legidősebb példányai megérhetik az 1000 éves kort is, s a part menti területeken elérhetik a 70-100m-es magasságot is, ami a fenyőfélék családjának legtermetesebb tagjává teszi. Díszértéke miatt szerte a világon ültetik, de emellett előszeretettel termesztik faanyagáért is, sőt Amerikában az egyik legnépszerűbb karácsonyfa is.
Az amerikai duglászfenyő hazánkban közepes termetű fává cseperedik, 30 éves korára kb. 15-20m magasságot ér el. A növény kérge széles, vastag bordájú, kezdetben molyhos hajtásain viszonylag lágy tapintású, 2-3cm hosszú lapított tűlevelek fejlődnek, melyek színe a zöldtől a hamvasabb kékeszöldig terjed. Hosszú kiálló fedőpikkelyeiről felismerhető, 6-8cm-es csüngő tobozai kezdetben zöldek, később barnává válnak. Időnként Pseudotsuga taxifolia néven is értékesítik.

Bár elsősorban olyan helyről származik, ahol a nyár hűvös, párás, a tél pedig enyhe, az amerikai duglászfenyő egészen jól alkalmazkodik a mi klímánkhoz is. Napos, esetleg félárnyékos helyet, laza szerkezetű talajt igényel. Kedveli a mély termőrétegű, tápanyagdús talajt, de szegényes talajokon is megél. Vízigénye közepes, fiatal korban és tartós szárazság esetén rendszeres öntözést igényel. Szélnek kitett helyre lehetőleg ne ültessük, különösen kötöttebb talaj esetén, mivel gyökérzete ilyen körülmények között alapvetően sekély, s egy-egy erősebb viharban kifordulhat a földből. Az amerikai duglászfenyő többnyire problémamentes, de érdemes odafigyelni a gubacsatkákra, valamint egyes gombás megbetegedésekre.

Magvetéssel történik, de a kertészeti változatokat oltással szaporítják.