Amerikai Ibolya

A csíkos vagy amerikai ibolya eredetileg Észak-Amerikából származik, de egyes helyeken, jellemzően a települések közelében hazánkban is kivadult. Ez a kistermetű, rizómás évelő a tavasz folyamán, április-májusban hozza kicsiny, ugyanakkor meglehetősen bájos virágait, melyek sokszor csíkokkal vagy pettyekkel díszítettek. A jellegzetesen ötszirmú virágok színe a mályvától a kékesliláig terjed, de fehér változatok is léteznek. A virágok - csakúgy, mint a hazánkban is őshonos illatos ibolya (V. odorata) esetén - ehetőek, s érdekes hozzávalói lehetnek különféle salátáknak. A kecses virágok egyenesen a gyöktörzsből nőnek ki csakúgy, mint a növény szív alakú, fogazott szélű levelei, melyek utóbbiak folyamatos vízellátás mellett még sokáig díszlenek, s talajtakarásra is alkalmazhatók. Az amerikai ibolya remekül mutat lombhullató cserjék tövében, de a kert egy árnyasabb szegletében jól kombinálható más évelőkkel, például bőrlevéllel vagy kaukázusi nefelejccsel is.
Az amerikai ibolya kedvelt változata a korábban önálló fajként kezelt 'Priceana', melynek fehéres virágait erőteljes, kékeslila erezet díszíti. Magassága kb. 20cm.

Teljesen télálló, alapjában véve igénytelen dísznövény, mely ideális körülmények között gyorsan terjed. Félárnyékos helyre ültessük humuszban gazdag, jó vízelvezetésű, nem túlzottan meszes talajba. Vízigénye közepes, a növekedési időszakban kedveli, ha talaja folyamatosan nyirkos marad. A forró nyári időszakban a levélzet visszahúzódhat a gyöktörzsbe, de kártevők és betegségek ritkán károsítják.

Magvetéssel vagy gyöktörzsének osztásával. Az illatos ibolyával ellentétben az amerikai ibolya nem fejleszt indákat.