Nyugati Hóbogyó

Symphoricarpos rivularis néven is ismert ez az Észak-Amerikából származó lombhullató cserje, mely más hóbogyó fajokhoz hasonlóan kifejezetten szívós növény. Fák alatti árnyékos, száraz területek, rézsűk ideális növénye, mely nevének megfelelően fehér bogyós termések sokaságával díszít az ősz és a tél folyamán. Kora nyáron nyíló apró rózsaszín virágai közelről nézve mutatósak, de jellemzően megbújnak a növény ovális, fakó kékeszöld levelei között. Levélzete viszonylag változékony, levelei nem ritkán sekélyen karéjosak. Jó, ha tudjuk, hogy termései mérgezőek az ember számára, ugyanakkor a madarak számára fontos eleségként szolgálhat az ínséges időkben. A nyugati hóbogyó végső magassága elérheti a 2m-t is, ellentétben a fehér hóbogyóval (S. albus var. albus), mely csak kb. 1-1,5m magasra nő.

Kifejezetten kevés gondoskodást igénylő, teljesen télálló cserje, mely bármilyen nem túlzottan kötött talajban szépen fejlődik, akár gyenge minőségű, száraz talajokban is. Alapvetően árnyéktűrő, de legnagyobb terméshozamra napos, félárnyékos helyen számíthatunk. Az esetleges metszési munkálatokat időzítsük késő télre, kora tavaszra. Kártevők nem túl gyakoriak rajta, de levélroszda, levélfoltosodás és lisztharmat előfordulhat, különösen olyan helyen, ahol nem megfelelő a légjárás.

Nyári dugványozással vagy a sarjhajtások leválasztásával.