Vérszilva

A vérszilva elnevezés alatt a mirabolánnak is hívott cseresznyeszilva (P. cerasifera) vörös levelű változatait értjük, melyeket különleges lombjuk miatt előszeretettel ültetnek kertekbe ugyanúgy, mint parkokba, vagy éppen utca fának. Terebélyes, sűrű lombkoronát fejlesztő kisebb, kb. 5-8 méteres fa, mely lombfakadás előtt, áprilisban hozza ötszirmú, rózsás árnyalatú virágait, melyek nem csak feltűnőek, de enyhén illatosak is. A virágzást követően hajt ki a fa kezdetben bronzos, később sötétbíbor lombja, mely fogazott szélű, ovális vagy elliptikus alakú levelekből áll. A virágokat időnként vörös színű, gömbölyded termések is követik, melyek fogyaszthatóak, savanykás ízűek. Az idők folyamán számtalan, egymástól nehezen megkülönböztethető fajtáját nemesítették ki, melyek közül hazánkban a leggyakoribbak a 'Pissardii' (avagy 'Atropurpurea'), a 'Woodii', a 'Nigra' (avagy 'Pissardii Nigra', valamint a 'Trailblazer' (avagy 'Hollywood'), mely utóbbi valójában hibrid a P. salicina 'Shiro' és a P. cerasifera 'Pissardii' között.

A vérszilva könnyen nevelhető díszfa, mely ugyan tolerálja a félárnyékot, megfelelő napfény hiányában elveszíti leveleinek vörös árnyalatát, s virágzása is gyérebb ilyen körülmények között. A talaj kémhatásával szemben igénytelen, de kedveli a nyirkos talajokat, ezért fiatal korában rendszeresen öntözzük. Metszést az elhalt és beteg hajtások eltávolításán felül nem igényel, de végezhetünk alakító metszést közvetlenül a virágzás elmúltával. Jó, ha tudjuk azonban, hogy mint a Prunus nemzetségbe tartozó fajokat általában, a vérszilvát is számtalan betegség és kártevő fenyegeti.

Többnyire oltással vagy szemzéssel szaporítják, de kora nyári zölddugványozással is lehet próbálkozni.