Szártalan Kankalin

A hazánkban is őshonos szártalan kankalin egy kifejezetten kistermetű évelő növény, amely halványsárga virágaival egyike a legelsőknek a tavaszi virágáradat sorában. Ezt a hazánkban védett kankalin fajt régebben kulcsvirágnak is hívtak, mivel a középkori hiedelem szerint minden zárat kinyit. Noha az alapváltozat halványsárga virágokkal díszít, a hibrid kertészeti változatok (Primula x polyantha) azonban már a szivárvány valamennyi színében kaphatóak. A növény tőlevélrózsáját tojásdad, csipkés szélű, világoszöld ráncos levelek alkotják, s ezek fölött már márciusban tömött párnát alkotva nyílnak a csöves, tölcsér alakú magányos virágok. A virágokban sok a nektár, ezért előszeretettel gyűlnek rájuk a méhek és a korai citromlepkék. Ültethető fák alá, sziklakertbe, évelőágyás előterébe, vagy éppen kerti utak mentén is. Egyes években ősszel másodvirágzására is számíthatunk. A tél, illetve a kora tavasz folyamán szobanövényként vásárolt növényeket a virágzás elmúltával ültessük ki a kertbe.
A Balkánon előforduló ritka alváltozata a P. vulgaris subsp. sibthorpii, melynek virágai nem a megszokott kénsárgák, hanem halvány rózsaszínek.

A szártalan kankalin igénytelen a talaj iránt, bár legjobban tápanyagdús, nyirkos, de jól áteresztő talajban fejlődik. Fényigényét tekintve leginkább félárnyékban érzi jól magát, a déli tűző nap károsíthatja. Időnként károsíthatják a levéltetvek, a takácsatkák, a csigák és meztelencsigák, valamint különböző gombás és vírusos megbetegedések.

Szaporítása történhet tőosztással szeptembertől áprilisig, illetve magról.