Amerikai Alkörmös

Észak-Amerika nyugati részén őshonos, termetes évelő, amelynek egyes részei nyersen igen mérgezőek mind az emberek, mind a haszonállatok számára. Strapabíró, sok helyen gyomként terjedő növény, amely már az első évben kifejlődő, hosszú karógyökere által könnyen jut vízhez még a legszárazabb időszakokban is. Nálunk viszonylag ritkán fordul elő, egyes kertekben viszont dísznövényként ültetik érdekes virágai és látványos bogyói miatt. Kb. 1,5 m-es magassága és terebélyes termete kitűnő térelválasztóvá is teszik.
Nagyméretű, világoszöld levelei ép szélűek, tojásdadok, szórt állásúak, lefelé csüngő tömött hengeres fürtvirágzatai fehérek vagy halvány rózsaszínűek. A pirosas szárak végén csüngő bogyók eleinte zöldek, az éréssel azonban először sötétmagentára, s végül fényes sötétlilára, már-már feketére színeződnek.
Franciaországban és a mediterrán országokban régen a levét borok színezésére használták. Virágai júniustól kora őszig folyamatosan nyílnak. A növény bogyói egyes madarak kedvenc eledeléül szolgálnak, amely azonban elősegíti gyomszerű terjedését is.
Egyes hatóanyagai a rák elleni gyógyszerekben is megtalálhatók.

Meleg és fényigényes növény, amely ugyanakkor félárnyékban is megél. Az amerikai alkörmös laza szerkezetű, közepesen tápanyagdús talajban érzi a legjobban magát. Öntözni csak a fiatal példányokat kell, az idősebbek jól bírják a szárazságot. Télen a növény látszólag visszafagy, de tavasszal újra kihajt.

A kiásott gyöktörzsek segítségével, vagy magról.