Fekete Kígyószakáll

(Ophiopogon planiscapus 'Nigrescens')

Az aszparáguszfélék családjába tartozó kígyószakállak elsősorban nem virágaikkal, hanem hosszúkás, fűszerű levélzetükkel díszítenek. Az egyik leggyakrabban ültetett faj a Japánból származó O. planiscapus, melynek sötétlila, már-már fekete levelű fajtáit (elsősorban a 'Nigrescens'-t) gyakorta használják rendhagyó talajtakarónak. Ezzel a gyöktörzsével lassan terjedő évelővel valóban drámai hatást érhetünk el, különösen akkor, ha eltérő karakterű, világosabb levélzetű dísznövényekkel, vagy éppen harsány egynyáriakkal kombináljuk. A kb. 20cm magasra nyúló félörökzöld levelek között a nyár folyamán halvány rózsaszín virágok nyílnak, melyeket időnként fényes, kékes-fekete bogyós termések követnek. Sziklakertben és konténerben is nevelhetjük.

Gondozása

Kedveli a tápanyagdús, humuszos talajt, amely folyamatosan kissé nyirkos, ugyanakkor jó vízelvezető képességű. A túlzottan meszes talajokat ültetés előtt érdemes savasítani. Elvisel némi árnyékot, de ilyen körülmények között levelei fakóbbá válnak. Hazánkban alapvetően télálló, de keményebb teleken károsodhat, ezért az ország hidegebb területein érdemes védett fekvésbe ültetni és takarással védeni. Leginkább a meztelencsigák fenyegetik.