Virginiai Boróka

Észak-Amerika keleti vidékeiről származó örökzöld cserje vagy fa, melynek különböző változatait hazánkban is előszeretettel ültetik kertekbe és parkokba. Akár sok száz évig is élő, lassú növekedésű cserje, melynek alapváltozata eredeti környezetében akár 25m magas fává is nőhet, nálunk azonban a levegő alacsony páratartalma miatt legtöbbször bokrosabb felépítésű marad. Az alapfaj fiatalon karcsú, majd idősebb korára szétterülő koronájú fa, de a kereskedelmi forgalomban kapható fajták között léteznek oszlopos (pl. 'Pseudocupressus', 'Glauca') és elterülő, elfekvő ágú változatok is (pl. 'Tripartita', 'Grey Owl'). Jellegzetes pikkelylevelei fajtától függően lehetnek zöldek, acélkékek, illetve sárgászöldek is. Kétlaki növény, melynek termős példányai fehér viaszos réteggel bevont, élénk kék tobozbogyókat hoznak, melyek a madarak kedvelt táplálékai. Szoliterként és nyírott vagy nyíratlan sövényként is ültethető. Ültetésénél fontos szempont, hogy a lehullott levelek folyamatosan növelik a talaj pH értékét, így lúgosítva azt.

Rendkívül igénytelen növény, mely tolerálja a rossz minőségű száraz talajokat is, viszont legszebben párás és csapadékos körülmények között fejlődik. Napos fekvést és jó vízáteresztő képességű semleges, lúgos vagy enyhén savas kémhatású talajt igényel. Almatermésűeket is veszélyeztető rozsdagomba időnként megtámadhatja.

Legkönnyebben félfás dugványról szaporítható az ősz elején, de lehetőleg csak a következő évben ültessük ki.