Közönséges Boróka

Mint neve is mutatja, ez a legelterjedtebb boróka faj, mely hazánkban is őshonos, de tulajdonképpen az egész mérsékelt övben előfordul az északi féltekén. Gyógyhatásáról régóta ismert ez a termetes, hosszú életű cserje, mely kétlaki, így hím- és nőivarú egyedek egyaránt léteznek. Rendkívüli változatosságának egyik oka éppen ez, mivel ennél a növénynél az eltérő nemeket eltérő megjelenés jellemez. A hímivarú egyedek gyakorta felfelé törekvők, míg a női egyedek bokrosabb, elterülőbb habitussal rendelkeznek. Oszlopos fajtái között megemlíthető a 'Bakony', a 'Suecica', a 'Gold Cone', a 'Hibernica', a 'Sentinel', vagy éppen a 'Compressa', gyakori elterülő fajtái a 'Nana Aurea', a 'Prostrata' és a 'Depressa Aurea'. A növény örökzöld levélzetét aromás, merev levelek alkotják, melyek sok más boróka fajjal ellentétben a növény felnőtt korában is tűszerűek maradnak. A közönséges boróka elsősorban örökzöld levélzetével díszít, de termős példányai hamvas bevonatú, kékesfekete tobozbogyókat is érlelnek. Ha egy igazán különleges szoliter növényt keresünk a kertbe, akkor a csüngő ágrendszerű 'Horstmann' jó választás lehet. A közönséges boróka magassága az alapfaj esetén akár a 8m-t is meghaladhatja, de egyes kertészeti fajtái az 1 méteres magasságot se érik el.

Napfényigényes növény, árnyékos helyen kúszává válik, vagy akár el is pusztul. Egyes változatai jól bírják a szárazságot, de igazán szépen csak akkor fejlődik, ha a talaját üdén tartjuk. A talajt illetőleg nem kifejezetten válogatós, de biztosítsuk annak jó vízelvezető képességét. Metszést az elhalt vagy beteg hajtások eltávolításán felül nem igényel. Időnként megtámadhatják a levéltetvek, de a legnagyobb veszélyt a hazánkban védett boróka-tarkadíszbogár elterjedése okozza, mivel ez a rovar akár a növény pusztulását is okozhatja.

Magvetéssel vagy félfás dugványokról. A magoknak hideghatásra van szükségük a csírázáshoz. Jó, ha tudjuk azonban, hogy a magról vetett egyedek rendkívül lassan fejlődnek.