Örménygyökér

Az örménygyökér, avagy pompás peremizs egy hazánkban is őshonos, kifejezetten termetes évelő, mely elsősorban a hegyekben fordul elő, de például a Nyírségben is fellelhető. Régóta ismert gyógynövény, leveleit és gyökereit pedig egykor fogyasztották is, meglehet mára már főleg díszértéke miatt ültetik. Nem ritkán a 1,5-2 méteres magasságot is meghaladja ez a robusztus, lágyszárú dísznövény, mely vaskos gyöktörzse segítségével évről évre nagyobb bokrot képez. Az örménygyökér a nyár folyamán méretes fészekvirágzatokat fejleszt, melyben a nyelves virágok kifejezetten keskenyek. Napsárga virágai viszonylag hosszan nyílnak, ráadásul vonzzák a méheket és a pillangókat. Térigénye nagy, mivel lassan nyélbe keskenyedő tőlevelei akár 60cm hosszúra is megnőhetnek. Szíves vállú szárlevelei a száron felfelé fokozatosan kisebbednek, a hosszú levélnyelű tőlevelekhez hasonlóan fűrészes szélűek. Az örménygyökér remekül mutat rendezetlenebb stílusú kertrészekben, de méreténél fogva szoliternek is ideális.
Jó, ha tudjuk, hogy az örménygyökér védett növény hazánkban.

Nem igényel sok gondoskodást, legszebben napos, félárnyékos fekvésben fejlődik, mély termőrétegű, tápanyagdús, folyamatosan kissé nyirkos, de jó vízáteresztő talajban. Bár szárai elég masszívak, szélnek kitett helyen karózásra szorulhat. Mivel térigénye nagy, ezért a tövek között hagyjunk kb. 90cm-es távolságot. A virágzást követően némileg veszít szépségéből. Kártevők és betegségek ritkán okoznak problémát.

Legegyszerűbben tőosztással szaporíthatjuk az ősz vagy a tavasz folyamán, de magvetéssel is próbálkozhatunk.