Mocsári Hibiszkusz

Ez a gyorsan növő, Észak-Amerikában őshonos, fásodó szárú lombhullató évelő a mályvafélék családjába tartozik, s júliustól nap mint nap impozáns virágokkal ajándékozza meg a tulajdonosát. Ez a megállapítás e növény esetében szó szerint is igaz, mivel érdekes módon a növény virágai általában valóban csak egy-egy napig nyílnak. A sikeres megtermékenyülés után a csodálatos tenyérnyi virágok már el is elhervadnak, ugyanakkor az újabb és újabb bimbók biztosítják a folyamatos virágzást. A mintegy 1-1,5 m magas bokor hajtásai télen a hazai klímában elfagynak, ezért takarást igényelnek. A tövig visszafagyott hajtások májusban újra kihajtanak és július-augusztusban fehér, rózsaszín, piros vagy bordó virágok sokaságát hozzák. Szoliternek és kerti tó partjára is ideális választás.

Nyirkos, tápanyagban gazdag talajon fejlődik a legszebben. Silány talajon virágzása gyér, vagy akár teljesen el is maradhat. A rendszeres kálium tartalmú tápanyag utánpótlás segíti a bővebb virágzást. Napfényigényes növény, ezért fák alá lehetőleg ne ültessük! Bár vízigényes növény, a pangó vizet nem viseli el. Ha elhanyagoljuk az öntözést, ledobálja a bimbóit. Tavasszal márciusban az elszáradt virágszárakat le kell vágni. Az évek során a bokor egyre terebélyesebbé válik, és egy kifejlett példány egy szezonban akár 300 virágot is hozhat. Komoly kártevője nincs.

Magról vagy tőosztással szaporítható. A magról fejlődő növény az első évben bár egy szálon már hoz virágot, igazán csak a második évben válik bokrossá. Ültetés előtt a növény kemény magját érdemes néhány napig vízben áztatni, mert így biztosabb a siker.