Déli Bunkóliliom

Új-Zéland szubtrópusi területeiről származó nagytermetű évelő, melyet hazánkban fagyérzékenysége miatt csak szobanövényként nevelhetünk. Ez az új-zélandi tájhoz szorosan kötődő örökzöld fásszárú, nevét nem a föld feletti részéről, hanem föld alatti vaskos, bunkószerű gyökeréről kapta. Eredeti élőhelyén idővel kisebb, sima törzsű fává fejlődik, azonban lakásban vagy konténeres növényként tartva rendszerint csak szökőkútszerűen kihajló levélzetében gyönyörködhetünk. A növény kihegyezett végű, erőteljes, lilásbordó vagy zöld leveleket hoz, melyek hosszúsága akár az 1m-t is elérheti. Nyáron nyíló fehér illatos virágai végálló fürtben állnak, de a mi éghajlatunkon csak ritkán találkozhatunk vele. A fagyok elmúltával a lakásból teraszra vagy verandára is ki lehet tenni, de a tűző nap sugaraitól mindenképpen óvni kell.

Fényigényes, melegkedvelő növény, de a hosszan tartó tűző napsütés kárt tehet benne. Leginkább a déli és nyugati fekvésű, szórt fényű, széltől és huzattól védett helyeket kedveli. Átlagos, kissé kötött, folyamatosan nyirkos talajt igényel. A nyári időszakban nem árt időnként tápoldatozni. Télen minimum 5 fokos, világos helyiségben kell tartani, s ilyenkor csak ritkán kell öntözni. Nagyméretű karógyökerének nagy a helyigénye, ezért mindenképpen nagyméretű, mély cserépbe ültessük. A pajzstetvek és takácsatkák időnként veszélyt jelenthetnek rá.

Gyökér- vagy levéldugványokkal.