Nyugati Ostorfa

Észak-Amerikából származó, hazánkban utcai sorfaként és parkfaként elterjedt díszfa a nyugati ostorfa, mely nevét hosszú, ostornyélhez is használt hajtásairól kapta. A nyugati ostorfa alapvetően terebélyes fa, mely akár 25m magasra is megnőhet, de átlagos kerti körülmények között ritkán nő ekkorára. Hosszú hajtásain szórt állásban fejlődnek a levélcsúcs felé fűrészes szélű, kissé aszimmetrikus levelek, melyek az ősz folyamán sárgára színeződnek. Zöldes virágai a levelek hónaljában április-májusban nyílnak, de igen aprók, s jelentéktelen megjelenésűek. A virágokat az ősz folyamán nagy mennyiségben követik kerekded, csonthéjas termései, melyek éretten sötétlilák, s bár vékony húsos részük az ember számára is fogyasztható, élvezeti értékük csekély. Nagy térigénye miatt leginkább nagyobb kertbe, esetleg utcai fának érdemes ültetni. Őszi lombszíne nem kifejezetten látványos.

A nyugati ostorfa könnyen nevelhető díszfa, mely jól tolerálja a városi légszennyezést csakúgy, mint a szélnek kitett fekvést. Napfényigényes, de némi árnyékot toleráló fa, mely bármilyen átlagos talajban szépen fejlődik. Fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később azonban könnyen átvészeli a hosszan tartó száraz időszakokat is. A lisztharmat időnként elcsúfítja, de alapvetően problémamentes fa.

Magvetéssel és szemzéssel szaporítható. A magoknak hideghatásra van szükségük a csírázáshoz.