Atlasz Cédrus

Az észak-afrikai Atlasz hegység az otthona ennek a termetes fenyőfélének, mely kifejlett korában meghaladhatja a 30m-es magasságot is. A cédrusok nemzetsége igen kicsi, mindössze 3-4 fajt foglal magába, melyek olyan mértékben hasonlítanak egymásra, hogy egyes botanikusok minden jelenlegi fajt egyetlen faj alfajainak tekintenek, s ezért az atlasz cédrust sok forrás Cedrus libani subsp. atlantica néven jelöli meg. Ez a hosszú életű fa természetes élőhelyein mára veszélyeztetetté vált, kertészeti változatait azonban előszeretettel nevelik a világ sok táján.
Az atlasz cédrus kezdetben kúpos növekedésű, később azonban a lombkorona kiszélesedik és némileg szabálytalan formájúvá válik. Hajtásain csomókban állnak a tűlevelek, ezért némiképp hasonlít a vörösfenyőkre (Larix spp.), amelyek azonban lombhullatók, ellentétben az atlasz cédrussal, amely a tél folyamán is megőrzi leveleit. A levelek színe változékony mind a természetben, mind a kertészeti változatok esetén. A legkedveltebb változatok hamvas borítású, kékeszöld levélzettel rendelkeznek (Glauca csoport), de léteznek zöld, sőt sárgászöld levelű változatok is (pl. 'Aurea'). Termete a miatt az atlasz cédrus elsősorban nagyobb kertekbe való, mivel még magas törzsre oltott csüngő változatai (pl. 'Glauca Pendula') is rendkívül terebélyesek. Kisebb kertbe az oszlopos növekedésű 'Fastigiata' a legalkalmasabb, mivel idős korában sem fejleszt igazán széles lombkoronát.

Hegyvidéki származásánál fogva az atlasz cédrus hazánkban is télálló, fiatal korában azonban még viszonylag fagyérzékeny, ezért csak idősebb példányokat érdemes kiültetni, s azokat is védett, napos fekvésbe. Az atlasz cédrus könnyen nevelhető díszfa, mely viszonylag jól tolerálja a szárazságot csakúgy, mint szennyezett városi levegőt, jóllehet nem kedveli a túlzottan száraz levegőt. A talaj tápanyagtartalma kevésbé, annak vízelvezető képessége azonban annál jelentősebb szempont, mivel a pangó vizet nem tolerálja, ez különösen a téli időszakban viseli meg a fiatalabb növényeket. Vízigénye közepes, fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később azonban csak az aszályos periódusokban igényel többletvizet. Hideg szeleknek kitett helyre lehetőleg ne ültessük, mert tűlevelei könnyen megégnek. Az átültetést viszonylag rosszul viseli. Betegségek és kártevők ritkán károsítják, de időnként megtámadhatják a levéltetvek.

Többnyire magvetéssel szaporítják, míg a kertészeti változatokat oltással.