Ausztrálszázszorszép

Hazánkban is közismert, de talán nem olyannyira elterjedt egynyári dísznövény, mint például a petúnia, a begónia, vagy éppen a nebáncsvirág. Ez az Ausztráliából származó nemzetség több tíz fajt foglal magába, a kereskedelemben azonban szinte kivétel nélkül csak komplex hibridekkel lehet találkozni, melyekben a domináns fajok a B. iberidifolia és a B. multifida.
Az ausztrálszázszorszép hibridek megjelenésükben változatosak, míg egyes fajták szárát erősen szeldelt levelek sokasága borítja, addig más kultivárok szinte csak nagyobb méretű tőleveleket fejlesztenek. A gracilis szárakon magányosan nyíló virágok egész nyáron át nyílnak, sőt sok esetben egészen a fagyokig. Viszonylag kisméretű fészkes virágai jellemzően levendulakékek vagy lilák, de rózsaszín és fehér fajták is elterjedtek.
A legtöbb hibrid kompakt, kissé elterülő habitusú, magasságuk 20-35cm között változik.

Nem kifejezetten igényes, de mint a legtöbb egynyári, a dús virágzáshoz az ausztrálszázszorszép is sok tápanyagot és fényt igényel. Vízigénye közepes, konténeres növényként rendszeres öntözést igényel. A virágzást követően érdemes virágszárait eltávolítani, mert így némi időeltolódással ugyan, de újabb virágokat fejleszt. A tartósan forró nyári időszakokban virágzása alábbhagyhat. A csigák és meztelencsigák időnként károsítják, de lisztharmat is előfordulhat.

Magvetéssel fóliasátorban 6-8 héttel az utolsó fagyok előtt. A folyamatos virágzás érdekében érdemes szakaszosan vetni. A magokat csak finoman takargassuk be. Palántáit csak a fagyok elmúltával ültethetjük ki.