Medvehagyma

A tavasszal virágzó medvehagyma mező varázslatos látvány, mely hazánk egyes részein bárki által megcsodálható, sőt a védett területek kivételével mód nyílik arra is, hogy gyűjtsünk a növény friss leveleiből egy csokorra valót. Ezt a jellegzetesen fokhagyma illatú hagymás növényt már régóta használják ételek ízesítésére, levesek készítésére, melyeknek nagyon kellemes aromát ad, s ezen felül pedig számtalan gyógyhatással is rendelkezik. Jó hatással van többek között az emésztőrendszerre, de csökkenti a magas vérnyomást, a fejfájást, tisztítja a vesét és javítja a szervezet ellenálló képességét. Gyógyászati célokra mindig a növény fiatal leveleit használják, melyet még a virágzás megkezdődése előtt gyűjtenek be.
A medvehagyma nyirkos, árnyas erdők aljnövényzeteként tenyészik, ahol nagy összefüggő telepeket alkot, s mely már messziről árasztja a jellegzetesen erős fokhagyma illatot. Hazánkban főleg a Mecsek és a Misina déli lejtőin találkozhatunk vele, de például a martonvásári Brunszvik-kastély köré telepített erdőben is megcsodálható.
A növény megnyúlt föld alatti hagymájából két nagyméretű tojásdad levél fejlődik, s apró hajtásai már márciusban láthatóvá válnak. Április-májusban nyíló hófehér, csillag alakú virágai felfelé törő egyenes szárakon bogernyőkben helyezkednek el a harsányzöld levéltenger fölött. A virágzás után nyárra a növény levelei leszáradnak és a tápanyagok visszahúzódnak a hagymába. Termései a medvék és a vaddisznók kedvelt táplálékai, amit még a föld alól is kikaparnak, innen ered a növény elnevezése is.

Enyhén savas vagy semleges kémhatású, nyirkos talajt, félárnyékos fekvést igényel. Számára kedvező körülmények között viszonylag gyorsan terjed. Kártevőktől viszonylag mentes növény, mely jól illik a természethű, ligetes, vadvirágos kertrészekbe.

Tőosztással vagy magról.