Kenyérbél-cickafark

(Achillea ptarmica) VÉDETT!

Régóta ismert gyógynövény a hazánkban is őshonos és védett kenyélbél-cickafark, mely elsősorban lápréteken és magaskórós társulásokban fedezhető fel nálunk. Ez az akár az 1m-es magasságot is elérő, rizómával terjedő évelő jelentősen eltérő külsővel rendelkezik, mint a tányérszerű virágzatot fejlesztő, a hazai kertekben és parkokban gyakorta ültetett jószagú (A. filipendulina) és közönséges cickafark (A. millefolium). A növény feltörő szárain sötétzöld, hosszúkás, vékony levelek fejlődnek, melyek gyakorta finoman fogazottak. Kicsiny fehér virágai hosszan, akár egész nyáron át folyamatosan nyílnak, ráadásul léteznek teltvirágú fajtái (The Pearl fajtacsoport), melyek kifejezetten látványosak. A kenyérbél-cickafark fehér virágai legszebben élénk színű virágok (így pl. narancsvörös napfényvirágok) társaságában mutatnak. Vágott és szárazvirágnak is ideális.

Gondozása

A kenyérbél-cickafark igénytelen dísznövény, mely legszebben alacsony vagy közepes tápanyagtartalmú, laza szerkezetű talajban fejlődik. Napos, védett helyre ültessük, mivel árnyékban vagy erősebb szelek hatására eldőlhetnek szárai. Vízigénye közepes, alapvetően vízigényesebb, mint a legtöbb cickafark faj, de könnyen átvészeli a száraz időszakokat is. Néhány évente érdemes tőosztással megfiatalítani. Lisztharmatra viszonylag érzékeny, máskülönben azonban rendszerint problémamentes, jóllehet a levéltetvekre nem árt odafigyelni.