Illatos Bangita

Az illatos bangita, avagy Carles-bangita egy Koreából és Japánból származó lombhullató cserje, mely nevéhez hűen egyike a legillatosabb bangita fajoknak. Lassan növő, kompakt növekedésű cserje, melynek végső magassága és szélessége elérheti az 1,8m-t is. Az illatos bangita enyhe teleket követően akár már március végén, de tömegével rendszerint csak áprilisban nyitja ki hófehér virágait, melyek érdekessége, hogy bimbós állapotban sötét rózsaszínek, málnapirosak. Bogernyős virágzatai a virágzás előrehaladásával fokozatosan kifakulnak, egészen addig, ameddig már csaknem teljesen fehérré válnak kívül-belül. A virágokkal együtt fejlődnek a tojásdad alakú, érdes felületű, fogazott szélű levelek, melyek az ősz folyamán gyakorta vörösre színeződnek, különösen sok napsütés mellett. A növény virágait az ősz folyamán vörös, majd az éréssel gyakorlatilag feketévé váló termések követik, melyek azonban meglehetősen ritkásan fejlődnek, így nem rendelkeznek különösebb díszítőértékkel.
Akár csak a bangita fajok általában, az illatos bangita sem képes az önmegtermékenyítésre, így jelentősebb mennyiségű termést csak akkor érlel, ha két, eltérő genetikai állománnyal rendelkező egyedet ültetünk, így például eltérő fajtákat, vagy közeli rokonságban álló más bangita fajokat (pl. V. x juddii, V. x burkwoodii, V. bitchuense, V. x carlcephalum stb.).

Mint a legtöbb bangita, az illatos bangita is a kifejezetten kevés gondoskodást igénylő díszcserjék csoportjába tartozik. Kedveli a napsütötte fekvést, de azért tolerál némi árnyékot. A talajjal szemben igénytelen, azonban a túlzottan lúgos talajt kevéssé kedveli. Vízigénye közepes, fiatal korban rendszeres öntözést igényel, később csak a száraz időszakokban kell öntözni. Metszést nem igényel, de alakítás vagy megújítás céljából megmetszhetjük közvetlenül a virágzást követő időszakban. Az illatos bangita többnyire problémamentes, de érdemes odafigyelni a levéltetvekre csakúgy, mint a levélfoltosodásra.

Dugványozással a nyár folyamán.