Szúrós Csodabogyó

Ez a hazánkban védett, rizómákkal terjedő örökzöld cserje elsősorban a dunántúli lombhullató erdőkben, bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben fordul elő. Kompakt növekedésű, rendkívül karakteres megjelenésű dísznövény, mely nevét merev, némileg szúrós lombjáról kapta, amely tulajdonképpen nem valódi levelekből, hanem módosult szárképletekből, ún. fillokladiumokból áll. Bíboros árnyalatú, zöldessárga, csillag alakú virágait a tavasz folyamán hozza, de mivel igen aprók, ezért különösebb díszítőértékkel nem rendelkeznek. Kicsiny virágait az ősz folyamán viszonylag nagyméretű, némileg matt hatású, piros termések követik, melyek igazán hangulatossá teszik ezt a kétségtelenül rusztikus megjelenésű díszcserjét. A legtöbb csodabogyó fajhoz hasonlóan kétlaki, így hím- és nőivarú példányok egyaránt szükségesek a bőséges terméshez. A hímivarú egyedek időnként rendelkeznek hermafrodita, önmegtermékenyítésre képes virágokkal, melyekből fejlődhet termés, de elsősorban csak a nőivarú példányok teremnek. Természethű, ligetes kertrészek ideális növénye, melyet alacsony termeténél fogva talajtakarónak, vagy éppen sziklakertek aljába is ültethetünk. Magassága kb. 50-100cm.

Árnyékkedvelő növény, mely kedveli az üde, jó vízáteresztő képességű talajokat. A kifejlett példányok eléggé szárazságtűrők, ezért mindenképpen óvakodjunk a túlöntözéstől. Könnyen nevelhető cserje, mely az elhalt részek eltávolításán felül nem igényel különösebb törődést. Az erősebb teleken némileg károsodhat, ezért érdemes a téli hideg szelektől védett helyre ültetni. Az elhalt hajtásokat a tavasz folyamán vágjuk vissza a talajszintig. Kártevők és betegségek ritkán támadják meg.

Tőosztással, valamint magvetéssel egyaránt szaporítható. A magok viszonylag lassan csíráznak. A fiatal egyedeket a meztelencsigák időnként károsíthatják.