Szalmarózsa

Ez a szárazságtűrő egynyári virág régen a kertek kedvelt virága volt, melyet megszárítva szívesen kötöttek szárazvirág csokrokba is. Ma már az egyre növekvő választékban kiszorulni látszik ez a könnyen nevelhető sok színben pompázó dísznövény, amelynek pergamenszerű szirmai azonban kétségtelenül kissé merev hatást sugároznak. A felfelé törő 30-40 cm-es merev szárakon nyíló sárga, narancssárga, bíbor vagy fehér fészekvirágzatok nyártól kora őszig nyílnak. Levelei lándzsa alakúak, közép-zöldek. Ha szárítás céljából szedjük a virágot, akkor azt feltétlenül száraz időben tegyük. Ne várjuk meg a virág teljes kinyílását, hanem már akkor vágjuk le őket, amikor a zárt bimbó külső pikkelylevelei kezdenek elválni. Fejjel lefelé lógatva, árnyékos hűvös helyen szárítsuk!
A szalmarózsa jelenleg érvényes tudományos neve Xerochrysum bracteatum, de a kertészetekben többnyire még régebbi elnevezéseit használják: Helichrysum bracteatum, valamint Bracteantha bracteata.

Napos fekvést, laza szerkezetű, humuszos talajt igényel. Semleges vagy lúgos kémhatású, jó vízáteresztő képességű talajba ültessük. Szárazságtűrő növény, mely szereti a sok napsütést, de a félárnyékot helyet is tolerálja. Kártevők ritkán támadják meg, de a peronoszpóra betegség időnként károsíthatja.

Magvetéssel a tavaszi fagyok elmúltával.