Illatos Sárkányfa

Az illatos, avagy sávos sárkányfa az egyik legnépszerűbb szobanövény, mely elsősorban jó alkalmazkodó képességének köszönheti sikerét. Ez a trópusi Afrikából származó cserje számos néven ismert, így a kereskedelemben D. massangeana, D. deremensis és D. warneckei neveken is gyakorta forgalmazzák. Az illatos sárkányfa jó árnyéktűrő képességgel rendelkezik, így északi fekvésű szobában is szépen fejlődik, ráadásul kiválóan alkalmas a levegő tisztítására is. Természetes élőhelyén 10m-nél magasabb fácskává, konténerben nevelve azonban csak kisebb, 1-2 méteres cserjévé fejlődik ez az örökzöld dísznövény, mely elsősorban a szár tetején elhelyezkedő levélrózsával díszít. Viszonylag széles, szíjszerű levelei zöldek, a kertészeti változatok esetében gyakorta csíkosak. Kezdetben mereven felálló levelei az öregedéssel konyulni kezdenek, majd leszáradnak, csupaszon hagyva a szürkésbarna törzset. Krémfehér virágaival a mi éghajlatunkon ritkán lehet találkozni.

Legszebben fényes, de közvetlen napsütéstől mentes helyen fejlődik, de fényigénye a legtöbb szobanövényhez képest valójában alacsony. Jó, ha figyelembe vesszük, hogy tarka levelű fajtái alapvetően fényigényesebbek, mint az egyszerű zöld változatok. Az illatos sárkányfa szárazságtűrő növény, de legjobb, ha földjét a növekedési időszakban folyamatosan nyirkosan tartjuk. A levegő páratartalmára nem kifejezetten érzékeny, de a száraz levegő, különösen a téli időszakban némileg megviselheti. A tavaszi és nyári időszakban havonta lehet tápoldatozni, fagyérzékenysége miatt pedig a tél folyamán is lehetőleg tartsuk 15°C-nál melegebb helyiségben. Átültetés kétévente válhat esedékessé. Érdemes odafigyelni a pajzstetvekre és a takácsatkákra, a sárkányfák emellett érzékenyek a fluoridra, ezért nevelésekor kerülendő a perlit, a monokalcium-foszfát csakúgy, mint más fluorid tartalmú készítmények használata.

Dugványozással könnyen szaporítható.