Sarkantyúfű

A népnyelvben többnyire évelő szarkalábként ismert sarkantyúfű a romantikus vidéki kert elengedhetetlen nyári virága. Virágzási ideje hosszú, kisebb szünetekkel júniustól egészen szeptemberig tart. Bár vannak köztük alacsonyabb fajták is, ennek az elegáns, égbeszökő virágnak a mérete akár a 2m-t is megközelítheti. Ezeket a magas növésű példányokat érdemes kikarózni, illetve kerítés vagy fal elé ültetni. Maga a növény az alsó részén bokrosodó, száruk felálló vékony, gyakran terebélyesen elágazik. Levelük tenyeresen osztott, fürtvirágzatuk tömött, s a lila, a kék, a bíbor és a fehér szín árnyalataiban pompázik. Vágott virágnak is szép, de nem árt vigyázni vele, mert mérgező!

A sarkantyúfű kedveli a tápanyagban gazdag, laza talajt, a napos fekvést, s a szélvédett helyeket. Jó, ha tudjuk, hogy nagy hőségben elegendő vízre van szüksége. Legfőbb ellenségei a csigák, de a lisztharmatra is érzékeny lehet. Ha az első virágzási szakasz után visszavágjuk úgy 10-20 cm-re, akkor ismét kihajt, és akár újra virágozhat. Évelő növényként nem kell felszedni, de erős fagyok esetén nem árt betakarni.

Magról könnyen szaporítható, de palántaként is ültethetjük. Az ültetés ideje május eleje. Mivel a növénynek elég nagy a helyigénye, a sortávolság és tőtávolság akár 40-60 cm is lehet.