Néhány lágyszárú növény szó szerint kimagaslik a többi közül, ráadásul olyan szilárdan állnak, hogy általában még támasztékot sem igényelnek. Ezek a virágos évelők, vagy egynyáriak elképesztő vitalitással rendelkeznek, hisz a nyár második felére óriási termettel és feltűnő virágokkal díszítik a hőségtől már kissé ernyedt kerteket. A megszokott ágyásnövényekkel ellentétben, szemmagasságban vagy bőven afölött adnak színt és lenyűgöző látványt, s nagyobb csoportba ültetve valóságos virágos falat alkotnak. Nagyméretű, lepkecsalogató virágaik szinte az ég felé törnek, s elterelik a figyelmet az unalmas kerítésről épp úgy, mint egy romos melléképületről. Háttérnövényként épp úgy jó szolgálatot tehetnek, mint szoliterként, de alkalmasak lehetnek térhatárolásra is. Nagyobb cserjék híján a nyári kritikus időszakban, amikor a legtöbbet vagyunk a kertben, csökkenthetik az átlátást az utca vagy a szomszédok felől, így segítve a bensőségesebb hangulat megteremtését.
Ismerkedj meg tehát néhány olyan nagytermetű lágyszárúval, melyek habitusa kissé különbözik ugyan a megszokott, gyakran ültetett kerti virágokétól, ugyanakkor számos érdekes funkciót tölthetnek be a kert napos, ugyanakkor tágas részein.

Vörös Sédkender

Nyár derekától virágzó magas termetű, terebélyes évelő, mely erős, felfelé törő, tömör szárai csúcsán hozza nagyméretű, sátorozó fürtben álló fészekvirágzatait. Gyors növekedése és magas, akár 1,5-2,5 m-es termete miatt kiválóan alkalmas takarásra, napos, nyílt területek kitöltésére, de más nagytermetű lágyszárúak kombinációjában is szépen mutat. Viszonylag szárazságtűrő növény, mely még nagy hőségben is buja látványt nyújt, ráadásul kora őszig nyíló hússzínű virágai vonzzák a pillangókat. A csöves virágokból álló, dekoratív végálló virágzata enyhén vanília illatú. A növény lándzsa alakú, érdes levelei sötétzöld színűek és örvösen helyezkednek el. Előnye, hogy magas termete ellenére sem igényel támasztékot.

Orosz Mályvarózsa

Kénsárga virágtölcsérekkel díszítő mályvarózsa faj, mely elsődlegesen Ukrajnából, illetve Dél-Oroszországból származik. Gyors növekedésű lágyszárú, mely a hazai kertekben gyakran fellelhető kerti mályvarózsával (A. rosea) szemben évelő, s noha rövid életű, folyamatosan utánveti magát, így ha ültetünk belőle, hosszú évekre lakója lesz kertünknek. Akár a 2 métert is meghaladó magasságával rendkívül karakteres növénye lehet bármilyen napos kertrésznek, különösen, ha nagyobb csoportokban ültetjük. Virágzása a nyár közepétől kora őszig is eltart, s ez idő alatt viszonylag nagyszámban hozza a papírvékony halványsárga virágokat. Azonban nemcsak virágai, hanem nagyméretű, kissé gyűrött hatású levelei is igen mutatósak, s a legtöbb mályvarózsa fajjal ellentétben kifejezetten ellenálló a különböző rozsdabetegségekkel szemben.

Ricinus

Kétségtelen, hogy a ricinus a kert lágyszárú "óriásai" közé tartozik, hisz tavaszi magvetése után nyárra magassága akár a 2-2,5 m-t is elérheti. Ez a kutyatejfélék családjába tartozó, karakteres külsejű növény Afrika trópusi területeiről származik, s bár többféle, erősen mérgező anyagot tartalmaz, a magjából kisajtolt olajból különböző eljárásokkal gyógyhatású anyag nyerhető ki. Mivel babszemnyi magja nyersen fogyasztva erősen mérgező, gyermekek és háziállatok közelében nevelése mindenképpen óvatosságot igényel.
Eredeti élőhelyén a ricinus örökzöld évelő, hazánkban azonban csak egynyáriként tartható dísz- vagy gyógynövény, mely hosszú levélnyelű, tenyérformájú, mélyen szabdalt leveleiről már messziről felismerhető. Fényes, nagyméretű levelei általában bordós, bronzos árnyalatban játszanak, melyek fölött jól mutatnak az élénk pirosas nőivarú virágok. Gömbölyded tüskés termései szintén élénkpirosak. Meglehetősen terjedelmes külseje miatt elsősorban szoliternek való, de nagyon jól mutat magas növésű dísznapraforgók szomszédságában is. A növény minden része mérgező anyagokat tartalmaz!

Csészekóró

Kifejezetten magas növésű, impozáns fagytűrő évelő, mely termete miatt inkább szoliternek ajánlható. Ez a kifejezetten napkedvelő gigantikus lágyszárú növény az észak-amerikai prérik őshonos meghatározó képviselője, onnan került át Európába a 18. században, ahol parkok és botanikus kertek kedvelt szereplője lett, különösen Svájcban és Ausztriában. 2-3,5m-es magassága, leveleinek harsogó zöld tömege és a megannyi ragyogó napsárga sugaras virág valóban lenyűgöző látványt nyújtanak, ám mivel a szélessége akár a 1,5 m-t is elérheti, csak olyan helyre ültessük, ahol nem nyomja el a kert többi virágát. Érdekesség, hogy a növény felfelé törő merev szárait körülölelő levelek kelyhében összegyűlő esővíz valóságos itatóként szolgál a madarak és a különféle rovarok számára a nyári forróságban, tulajdonképpen innen ered a csészekóró elnevezés is. Virágzása július-szeptemberre esik.