Nagy Flamingóvirág

A kontyvirágfélék családjába tartozó flamingóvirágok nemzetsége egyes botanikusok szerint több mint 1000 fajt tömörít magába, melyek rendkívüli változatosságot mutatnak mind életmód, mind megjelenés terén. Felismerésüket erősen megnehezíti, hogy az ide tartozó növények életszakasztól függően komoly külső változásokon mennek keresztül, így mind a mai napig felfedeznek újabb és újabb fajokat, többnyire Ecuador esőerdeiben. Mindezek ellenére csak néhány faj tudta meghódítani a növénytartók szívét, melyek közül a legismertebb egyértelműen a nagy flamingóvirág, ami a legtöbb modern hibrid őse. Ez az Ecuadorból és Kolumbiából származó örökzöld dísznövény sok trópusi orchideához hasonlóan epifita életmódot követ, vagyis fákon és sziklákon él, annak érdekében, hogy minél több fényhez jusson. Népszerűségét vélhetően színes, festőpalettára emlékeztető murvalevéllel körbevett torzsavirágzatának köszönheti. Bőrszerű, fényes murvalevelei legtöbbször pirosak, de a keresztezéseknek köszönhetően ma már a kéken és a sárgán kívül minden színben léteznek hibridek, s érdekességük, hogy az idő előre haladtával színük zöldes árnyalatot kap. Sötétzöld, ép szélű, elnyújtott szív alakú leveleit hosszú levélnyélen hozza. Ideális körülmények között egész évben hozza virágait, melyek kifejezetten hosszantartóak, ezért ideálisak vágott virágként is.

Napfényigényes növény, mely túl árnyékos helyen ritkán hoz virágot. Ennek ellenére csak olyan helyen tartsuk, ahol nem éri közvetlen napsütés, mert az megégeti leveleit. Mivel nálunk a levegő páratartalma nem elégséges az epifita életmódhoz, mindenképpen talajba kell ültetnünk. A flamingóvirág a gyökérzetén keresztül lélegzik, ezért a talaj kiválasztásánál ügyeljünk rá, hogy az levegős és jó vízáteresztő képességű legyen. Öntözésnél az elsődleges szempont az, hogy folyamatosan enyhén nyirkosan tartsuk a földjét, de óvakodjunk a túlöntözéstől, mert az könnyen gyökérzetének rothadásához vezethet. Bár a nagy flamingóvirág nem igényel nyugalmi időszakot, a tél folyamán némileg csökkentsük az öntözést. A páratartalom növelése érdekében pedig időnként nedves törlőkendővel törölgessük át a leveleit. Minden második évben érdemes átültetni. Mivel erősen fagyérzékeny, ezért még a tél folyamán is legalább 15 fokos hőmérsékletet igényel. Bár betegségekkel szemben viszonylag ellenálló, egyes kártevők (pl. liszteskék, takácsatkák vagy viaszos pajzstetvek) mégis gyakran megtámadhatják.

Téli tőosztással.